Csizmadia Dóra Dalma

Talán sokunkban felmerült már a kérdés, ha foglalkoztatnak minket a világunk változásai, újításai, hogy vajon megváltozott terepen, a közösségi oldalakon hogyan kommunikálunk, mik az előnyök, hátrányok, veszélyek, és javaslatok?
Az alábbi cikkben megválaszolom ezeket a kérdéseket, és mindamellett, hogy a tanár-diák kapcsolat a fő téma, a munkahelyi kapcsolatokra, felettes-beosztott viszonyra is érvényesnek találhatjuk a szempontokat.

A tanárok és diákok közti távolság milyen mértékben csökkent az utóbbi években, évtizedekben? Miben mutatkozik ez meg?
Az elmúlt 15 évben az ugrásszerű technikai fejlődéssel új, népszerű csatornák nyíltak meg a kommunikáció számára, amelyeket már szinte életkortól függetlenül előszeretettel használunk. Az „Y és Z generáció” a mai fiatalok és tinédzserek ebbe nőttek bele, természetes a diákok számára a korábbi nemzedékek idejében még ismeretlen kommunikációs formák használata. Ahogy az ezredforduló utáni években létre jöttek, és néhány év alatt egyre elterjedtebbé váltak a közösségi oldalak, 2008-ra rendkívül nagy forgalomra tettek szert. Jelenleg a legnagyobb közösségi oldal csaknem 4.500.000 magyar regisztrált taggal rendelkezik és ez a szám folyamatosan nő. A felhasználók majdnem fele 25 év alatti.
Az egyének, és így a tanárok és diákok közötti távolság is igen nagy mértékben csökkent, ez pedig a kevésbé távolságtartó, közvetlenebb kommunikációban mutatkozik meg, gyakoribbá váltak a határátlépések napjainkban, a kevesebb tiszteletet mutató megnyilvánulások, mindemellett a rugalmasabb, a változásokhoz való könnyedebb alkalmazkodást is említenem kell. Ez utóbbira, és a közvetlenségre lehet példa, hogy előfordul, hogy a diákok egy dolgozat előtti este a Facebookon kérnek segítséget, és kérdésükre választ a tanáruktól. Ebből nem konfliktus kerekedik, nem szemtelenségnek értékeli a tanár az esti zavarást, hanem partnerként reagál, felismeri a lehetőséget, amely a diák érdeklődését mutatja. Több kommunikációs fórum nyílik meg a felek között, és ezt megfelelően használva, mindenki előnyére fordíthatja a távolság csökkenését.



A közösségi oldalak használata valóban felgyorsítja, felgyorsíthatja ezt a folyamatot?
Ahogy a mobiltelefon, úgy az Internet, az e-mail, és a közösségi oldalak használata is gyakran felgyorsítja a kommunikációt. A számítógép-használat ideje hatványozottan nőtt, a diákok a szabadidejük nagy részét a szobában ülve töltik, és a közösségi portál más tevékenységek mellett is nyitva marad, bármikor rá lehet nézni, hogy történt-e valami, és bizony sűrűn történik is. Így hamar lehetőség nyílik reagálni az elektronikus világ történéseire, és bár ez változatos hobbyktól, sporttól, szabadtéri tevékenységektől, vagy a tanulástól veheti el az időt, mégis gyakran szinte azonnali kommunikációra, chatelésre, üzenetváltásra, hozzászólások írásához adja a megfelelő felületet. Például focizás, vagy táncóra közben kevésbé nyílik lehetőség a helyszínen jelen nem lévő barátokkal történő kommunikálásra, azonban a számítógép előtt ülve valós időben nyomon követhetőek az események.
Így akár több osztálytárs is tud együtt egyeztetni, nem szükséges felhívni egymást, hanem az Internet-előfizetés díjáért, és akár órákon át lehetséges az információcsere, kapcsolattartás, amely azért is ragadja így magával a diákokat, mert iskolás korban, és kamaszként is kiemelten fontosak a kortárskapcsolatok.
A diákok főként a barátaikkal való kapcsolattartás érdekében lépnek be egy oldal közösségébe, és a kapcsolataik ez által valóban szorosabbá is válhatnak, főként, ha személyes kontaktus, illetve osztálytársi viszony is erősíti a kapcsolatot.
Mivel a portálokon a diákok jelenléte nagy időmennyiséget fed le, ezért nagyobb teret kap a tanárokkal való kommunikáció, illetve a tanárok és diákok egymásról való tájékozódása is, és az idővel arányosan egyre jellemzőbb lehet a távolság csökkenése, a „felgyorsult világ” kifejezés ebben az esetben valódi jelentőséggel bír.

Milyen veszélyek rejlenek a felek számára a közösségi oldalon való ismeretségben?
Az emberekkel foglalkozó szakmákban fontos határvonalat húzni a munka és a magánélet között. Ha a tanár-diák kapcsolatban a felek nem tartják tiszteletben egymás privát szféráját, abból komoly konfliktusok fakadhatnak. Előfordul, hogy a tanárok a magánvéleményüket nyilvánosan posztolják kollegáik oldalára, ez pedig látható a diákok számára, és így értesülhetnek a tanáruk politikai nézeteiről, szemléletmódjáról, ezáltal a tisztelet csökkenhet, vagy megszűnhet, és óhatatlanul kialakul a diák véleménye az adott tevékenységről, ezt általánosítva a tanárról is. Így lehetségessé válik, hogy azért nem érdekli a gyermeket a tanóra, mert csalódott a tanárban, nem érzi fontosnak, hogy megfeleljen, és tanulással bizonyítson. Ha sem a személyes szimpátia, sem a tisztelet nem áll rendelkezésre, akkor igen nehéz dolga lesz a tanárnak a tanítás és számonkérés során.
Sajnos szót kell ejtenünk a negatív hozzászólásokról, hitelrontásról, az egymásról valótlanul állított információk posztolásáról, nyilvános megalázásról, amelyek a Facebookon futótűzként terjedhetnek, akár hozzászólás, üzenet, vagy kép formájában is. Az elektronikus zaklatás, cyberbullying rendkívül veszélyes, és még időben elejét kell venni ahhoz, hogy ne okozzon súlyos károkat, ez főként diák-diák viszonyban fordulhat elő, de ritkább esetben tanár-diák kapcsolatban is felütheti a fejét, és öngerjesztő folyamatként nem feltétlenül marad meg az Internet világában, hanem személyes bántalmazás is lehet a vége. A cyberzaklatás formái lehetnek a felhasználói fiók feltörése, és hozzáférés megvonása, téves információk küldése, az áldozat helyett történő kommunikálás, kirekesztés, zaklató üzenetek küldése, bizalmas, privát információk terjesztése. Mindezeket felerősítheti az anonimitás, amely segítségével az online világban különösen védettnek érzi magát a támadó, ezért vakmerőbb tettekre szánhatja el magát.
Az online kommunikáció a legtöbb ember számára egyfajta védelmet nyújt, kevesebb a reakcióra a lehetőség, mint személyesen, nem számíthatunk a nonverbális jelekre, és bizonyos következményeket elkerülhetünk, ha nem személyesen, hanem írásban közöljük a gondolatainkat.
Mielőtt ismerősnek jelöli egymást a tanár és a diák, érdemes átgondolni, hogy mennyit szeretnének mutatni magukból. A buli után közzétett képek nem keltenek jó benyomást, és még ha nem is teszi szóvá a tanár, ha számára látható információként jelent meg, önkéntelen véleményalkotásra sarkallhatja.
A Facebookon a közvetlenség adhat pozitív megerősítést, de a meggondolatlanul, vagy figyelmetlenségből fakadó megnyilvánulások maradandó sebeket okoznak, és gondolnunk kell arra, hogy az iskolában újra és újra létrejön a személyes találkozó, nélkülözhetetlen az együttműködés, amelynek érdekében be kell tartani bizonyos íratlan szabályokat.
Nem alakult még ki a közösségi oldal használatának etikettje, eltérő véleményeket hallhatunk a használatáról a tanár-diák kapcsolat fényében, mégis az íratlan illemszabályok betartása emberi és erkölcsi szempontból, értelmi és érzelmi intelligencia birtokában elvárható.
Az egyénre nézve kockázatot jelent, hogy sokan unalomból lépnek be a közösségi portálra, így ha ez unalom esetén szokássá válik, azáltal sok érdekes és hasznos tevékenységtől fosztják meg magukat. Amennyiben a közösségi oldalon végzett tevékenység meghalad egy optimális mértéket, már függés áldozataként hódolnak a Facebook-használatnak. Ha minden alkalommal rohanunk megnézni a fejleményeket, remegve várjuk a válaszokat, és mindez az étkezés, alvás, tanulás, illetve a személyes kapcsolatok rovására megy, sőt a családunk , illetve barátaink is szóvá teszik, hogy túlzásba esünk, akkor komolyan el kell gondolkodnunk, minél előbb változtatunk, annál könnyebb!

Kinek van a nagyobb felelőssége ilyenkor - a tanárnak, vagy esetleg a szülőnek, aki - főleg 13 éves kor alatt, hisz ilyen fiatal gyerek elméletileg nem is készíthet Facebook-profilt - monitorozhatja gyermeke viselkedését közösségi oldalakon, illetve taníthatja is arra, hogyan használja az oldalt?
Fontos a szülő felelőssége is, azonban a tanár közvetlenül kezeli a saját profilját, üzeneteit a közösségi oldalon, amíg a szülő gyakran közvetetten, a gyermekén keresztül igyekszik kordában tartani a gyermek kommunikációját a portálon, ilyenkor fontos kérdés, hogy a szülő regisztrált tag-e, és ha igen, akkor láthatja-e a gyermeke tevékenységét? A szülőt hajlamosak kizárni a gyerekek, ezért egy szimpatikus tanár tájékozottabb lehet a diákot érintő fotók és posztok felől. Itt említenem kell, hogy a szülői ráhatást nagyban befolyásolja, hogy milyen a gyermekével való kapcsolata, érzelmileg stabil, biztonságos, bizalmas, meleg légkör jellemzi-e a családot? Sajnos az a tapasztalat, hogy sok gyermek mögött érzelmileg elhanyagoló családi háttér áll, így a szülő nem szán időt, energiát arra, hogy gyermekét figyelje, észrevegye rajta a változásokat, részt akarjon venni az életében, és tanítsa, nevelje őt. Ha hirtelen észbe kap, akkor a korábbi elhanyagolás miatt egy aktuális érdeklődésre is érkezhet elzárkózó, visszahúzódó reakció. Kiemelt jelentőségű, hogy a gyermek mit lát otthon, hiszen ha jó példát mutat a szülő a kommunikációt, konfliktuskezelést és az impulzuskontrollt illetően, beszélget a gyermekével minden nap, akkor legtöbbször nincs szükség a gyermek viselkedését illetően korrekcióra, főként a kiskamaszkort megelőzően. Ha ez nem így alakul, akkor sok szülő úgy érzi, hogy nem tud hozzáférni a gyermeke életének ezen területéhez, hiszen titkolózás, torzítás következhet a diák részéről, például oly’ módon igyekszik kezelni a Facebook profilját, hogy a szülő ne lássa. A gyermek környezetében lévő felnőttek mindannyian tartoznak valamilyen fokú felelősséggel a gyermek felé, bár alapvetően a szülő feladata a nevelés, és a stabil érzelmi háttér megteremtése. Mégis előfordul, hogy az Internet világában a tanár több eszközzel rendelkezik az aktuális kommunikáció mederben tartásához, koordinációjához, ha közvetlen kapcsolatba kerülhet a diákjával. Ha szükséges, akkor a szülőnek, és a pedagógusnak együttesen, ezáltal több oldalról kell fellépnie. A tapasztalat azt mutatja, hogy az a felnőtt tud nagyobb hatást gyakorolni a gyermekre, aki jobb kapcsolatban áll vele, és kiérdemelte a bizalmát, mindemellett jelentőséggel bírnak a visszajelzések, mind a szülő, mind a pedagógus részéről.



A felnőtt, a nevelő hogyan "viselkedjen" Facebookon, ha tudja, hogy diákjai, kiskorúak is látják a profilját?
Körültekintően szükséges kommunikálni a közösségi oldalakon, hiszen az írott szöveg megmarad, és a diákokra mély benyomást tehet a tanár tevékenysége. Napjainkban a gyermekek átlagosan már hét éves korban megismerkednek az Internet világával, és el is kezdik használni azt, szinte már az iskolába lépéssel egy időben.
Érdemes átgondolni, hogy a tanár és a diák ismerősnek jelöli-e egymást, illetve tevékenységeik nyilvánosak-e, vagy letiltják egymást? Megosztó magánvéleményt, politikai nézeteket nyilvános hozzászólásként posztolni károsan hathat a tanár-diák viszonyra. A diákok az iskolában a tanárt pedagógusi szerepben látják, ezt pedig alááshatja, ha a tanár személyes jellegű posztokkal mélyebb betekintést nyújt a magánéletébe, világnézetébe, ezáltal visszaéléseknek is teret adhat, illetve hátráltathatja a saját tanári munkáját, mert kevésbé lesz hiteles a diákjai, és esetleg munkatársai, felettesei számára is.
Sokan nem jelölik meg ismerősként klienseiket, munkatársaikat, tanítványaikat, és feletteseiket, csakis a közvetlen barátok és családtagok számára van hely az ismerősi csoportban. Gyakran diákok sem jelölik vissza, vagy letiltják a pedagógusokat, annak érdekében, hogy ne lássanak bele a diák iskolán kívüli életébe.
Ha a posztolás előtt egy pillanatra higgadtan belegondolunk, vajon vállaljuk-e az adott mondatainkat mindenki előtt, és a válasz igen: akkor bátran elküldhetjük a hozzászólást, üzenetet. De ha kétségeink támadnak, akkor válasszuk a biztos utat, a közösségi portálok világára is gyakran érvényes, hogy a kevesebb több.
Olyan írást ne osszon meg a pedagógus nyilvánosan, amely miatt a diákok nem tisztelnék. A diákok azt várják, hogy a tanárok sem az üzenőfalukra, sem pedig hozzászólást ne írjanak, valamint ne jelöljék meg őket a képeken. A gyerekek, fiatalok szeretnék, ha a pedagógusok nem alkotnának véleményt az ő képeik alapján, azonban ez elkerülhetetlen, hiszen ha a felnőtt lát valamilyen információt, óhatatlanul kialakul benne egy kép az illetőről. Ezért inkább arra érdemes figyelni, hogy a diákok, és tanárok is kizárólag olyan információkat és képeket tegyenek láthatóvá az oldalukon, amelyekért vállalják a felelősséget.
Mindkét részről fontos tiszteletben tartani egymás magánéletét a közösségi oldalon, hiszen a Facebook az iskolán kívüli élethez tartozik, tehát például a tanár ne vonja felelősségre a diákot olyan információ miatt, amelyet a saját, vagy barátai üzenőfalán, vagy képei között posztolt, illetve lájkolt, kivéve, ha a személyére vonatkozik. Ne kérje számon a diákon, ha igazoltan nem ment iskolába, mégis tevékenykedett a Facebookon, vagy ha a közösségi portálról értesült a pedagógus arról, hogy a diák hajnalig ébren volt, reggel pedig fáradtan érkezett az iskolába.
A diák, és a tanár se tegyen közzé olyan képeket, információkat a közösségi portálon, amellyel egymásnak kellemetlenséget okozhatnak, ne éljen vissza a másik adatlapján olvasott vagy látott információkkal, ne véleményezzék egymás hozzászólásait.
Ha bejelölik egymást, akkor is átgondolt és tudatos legyen a kommunikáció, például iskolai információkról szóljon, tiszteletteljes legyen az írás stílusa.
Dolgozatírást, felelést ne jelentsen be a pedagógus kizárólag a közösségi oldalon keresztül, mert nem lehet arra biztosan számítani, hogy mindenkihez eljut az információ, lehetséges, hogy valaki nem regisztrált tag, elutazik, elromlik a számítógépe, vagy felfüggesztik az internetkapcsolatát.
Lévai Dóra és Tóth-Mózer Szilvia 2011-ben, 1500 fővel végzett Facebook-kutatása során különböző típusokat különített el három dimenzió mentén: ki mennyire aktív vagy passzív, nyitott vagy zárkózott, illetve tudatos vagy nem tudatos a tanárokkal való online kapcsolat kialakításában. Vizsgálatukból kiderült, hogy a tetszésnyilvánítás gyakoribb, mint a hozzászólások, illetve a tapasztalat azt mutatja, hogy a szimpatikus tanárokat általában bejelölik a diákok, és legtöbbször, ha a tanár bejelöli őket, akkor visszajelölik őt. Arról is beszámoltak, hogy ritkán fordul elő, hogy egy diák álnéven szerepel a közösségi oldalon, ezért nem találják meg a tanárok, és csak az lehet az ismerőse, akit tájékoztat az adott névről.

Miért lehet jó, ha ilyen módon is kapcsolatot tartanak?
Szerencsére számos példa mutatja azt, hogy a közösségi oldalakon a kommunikációs lehetőségek szélesebb körűvé váltak. Örömteli, hogy a pedagógusok válaszaikkal segítik a dolgozatra készülést a Facebookon keresztül is. Betekintést nyerhetnek a diákok iskolán kívüli életébe, amely sok esetben pozitív véleményformáló erővel bír, a személyesebb kapcsolat szimpátiát, toleranciát, empátiát hozhat mindkét fél részéről.
Egyre több helyen bevett szokássá válik, hogy az osztályfőnök a szülőkkel e-mailben is tartja a kapcsolatot, illetve a napló elektronikus formában is elérhető a honlapon, jelszavas belépéssel. Létre lehet hozni egy (akár zárt) csoportot az osztály számára a közösségi oldalon, ahol a közérdekű információk megoszthatók, így a tanár-diák kommunikáció sokkal könnyebb, gyorsabb és hatékonyabb, mint más fórumokon. Leggyakrabban az oktatáshoz, iskolához kapcsolódó anyagok, hírek jelennek meg a csoportban, fontosak lehetnek a feladatokkal, iskolai eseményekkel, osztálykirándulással kapcsolatos információk, változásokról tájékoztatás, amely így igen hasznos lehet a diákok számára.
Amíg nem volt mobiltelefon, vagy közösségi oldal, minimális módosításra volt csak lehetőség a találkozókat, programokat illetően. Mostani világunkban, a technikai feltételek birtokában, ha úgy adódik, már az utolsó pillanatban is változtatható egy-egy tényező, információ, találkozóhely, időpont. Ezt a javunkra lehet fordítani, viszont mértéktelenül, illetve felelőtlenül használva károssá is válhatnak ezek a lehetőségek. Éljünk a lehetőségekkel, de ne éljünk vissza velük! A mai fiatalok már magabiztosan használják, és otthonosan mozognak a modern technika világában. A lehetőségeket okosan és körültekintően használva pozitív hatásokat tapasztalhatunk, főként, ha figyelmet fordítunk arra, hogy ne a személyes kommunikáció és tevékenységek helyett, hanem azok kiegészítőjeként tekintsünk a közösségi médiára.

Kérdések: Krezinger Szonja - a Metropol újságírója

A témához kapcsolódó két riport itt és itt megnézhető.
A témához kapcsolódó cikk: A megváltozott tanár - diák kapcsolat

írta: Csizmadia Dóra