Létezik rossz pszichológus?
"A pszichológus válaszol" blogba szerettel várom a kérdéseket, amelyeket igyekszem mielőbb röviden megválaszolni.
Sajnos alkalmanként találkozom azzal, hogy a klienseim megjegyzik, már jártak másik pszichológusnál, akiről nem alakult ki jó benyomásuk, nem tudtak haladni, és ezért azt gondolják, a szakember nem volt kompetens. Ez sajnos erősíti azt a sztereotípiát, hogy "a pszichológusok betegebbek, mint a pácienseik."
Miért vannak rossz pszichológusok?
Sajnos gyakran hallom ezt a kérdést, amely mögött húzódó sztereotípiát az amerikai filmek is erősítik, ahol gyakran láthatjuk azt, hogy a pszichológust flúgos alakként ábrázolják, vagy egyenesen megőrül a film végére, illetve komoly etikai határátlépéseket tesz, például szerelmi kapcsolatot kezd a pácienssel, vagy megszegi a titoktartásra vonatkozó kitételt.
Borzasztó érzés, ha az ember, miután nehezen, de megfogalmazza, kimondja magában, hogy gondja támadt, és ennek megoldásához nem kis bátorsággal segítőt keres, olyan szakemberbe ütközik, aki csalódást okoz a számára. Emiatt lehetséges, hogy az illető jobban visszahúzódik, visszavonul a csigaházába, mert úgy érezte, hogy kudarcot eredményezett az igyekezete.
Tudnunk kell, hogy sokféle szakember, sok módszer és technika létezik. A szaktudás, terápiás módszer, vagy tanácsadás mögött ott van az ember is. És a saját háta közepét senki sem látja, ezért előfordulhat, hogy követünk el hibákat. Mégis azt gondolom, hogy szakmai és etikai, emberi kötelességünk is, hogy magunkon folyamatosan dolgozzunk, nélkülözhetetlen a szakmai személyiség fejlesztése, ezért is van a szupervízió. Azt elfogadhatatlannak tartom én is, ha egy szakember a felelősségének nincs tudatában, és érdektelenül, hidegen, közönnyel, lekezelően, megalázóan kommunikál, lekicsinyli a kliens problémáját, nem mutat megértést, empátiát, nem kérdez, skatulyáz. Nem vagyunk istenek, következhet olyan időszak mindenki életében, amikor nem tud 100%-osan helyt állni, bár erről azt gondolom, hogy akkor szintén kötelességünk időt kérni, és újra a legmegfelelőbb segítő állapotba kerülni. A szakemberek sem egyformák. Mindenkit arra biztatnék, hogy ha csalódik, ne adja fel, mert biztosan megtalálja azt a pszichológust, akivel kialakul az összhang, és kiválóan tudnak együtt dolgozni. A csalódás segít abban, hogy rájöjjünk, mit nem akarunk, ezáltal tudatosabban kereshetjük azt, ami, vagy aki jó nekünk, passzol az igényeinkhez. Persze olyan jelenséggel is találkoztam, hogy valaki nyolc szakembernél fordult már meg, és egyik sem volt a számára megfelelő. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy nem vagyunk-e túl kritikusak, vagy nem-e a változástól való félelem szemüvegén át látjuk olyannak a helyzetet, amiből menekülnünk kell.
írta: Csizmadia Dóra
Sajnos alkalmanként találkozom azzal, hogy a klienseim megjegyzik, már jártak másik pszichológusnál, akiről nem alakult ki jó benyomásuk, nem tudtak haladni, és ezért azt gondolják, a szakember nem volt kompetens. Ez sajnos erősíti azt a sztereotípiát, hogy "a pszichológusok betegebbek, mint a pácienseik."
Miért vannak rossz pszichológusok?
Sajnos gyakran hallom ezt a kérdést, amely mögött húzódó sztereotípiát az amerikai filmek is erősítik, ahol gyakran láthatjuk azt, hogy a pszichológust flúgos alakként ábrázolják, vagy egyenesen megőrül a film végére, illetve komoly etikai határátlépéseket tesz, például szerelmi kapcsolatot kezd a pácienssel, vagy megszegi a titoktartásra vonatkozó kitételt.
Borzasztó érzés, ha az ember, miután nehezen, de megfogalmazza, kimondja magában, hogy gondja támadt, és ennek megoldásához nem kis bátorsággal segítőt keres, olyan szakemberbe ütközik, aki csalódást okoz a számára. Emiatt lehetséges, hogy az illető jobban visszahúzódik, visszavonul a csigaházába, mert úgy érezte, hogy kudarcot eredményezett az igyekezete.
Tudnunk kell, hogy sokféle szakember, sok módszer és technika létezik. A szaktudás, terápiás módszer, vagy tanácsadás mögött ott van az ember is. És a saját háta közepét senki sem látja, ezért előfordulhat, hogy követünk el hibákat. Mégis azt gondolom, hogy szakmai és etikai, emberi kötelességünk is, hogy magunkon folyamatosan dolgozzunk, nélkülözhetetlen a szakmai személyiség fejlesztése, ezért is van a szupervízió. Azt elfogadhatatlannak tartom én is, ha egy szakember a felelősségének nincs tudatában, és érdektelenül, hidegen, közönnyel, lekezelően, megalázóan kommunikál, lekicsinyli a kliens problémáját, nem mutat megértést, empátiát, nem kérdez, skatulyáz. Nem vagyunk istenek, következhet olyan időszak mindenki életében, amikor nem tud 100%-osan helyt állni, bár erről azt gondolom, hogy akkor szintén kötelességünk időt kérni, és újra a legmegfelelőbb segítő állapotba kerülni. A szakemberek sem egyformák. Mindenkit arra biztatnék, hogy ha csalódik, ne adja fel, mert biztosan megtalálja azt a pszichológust, akivel kialakul az összhang, és kiválóan tudnak együtt dolgozni. A csalódás segít abban, hogy rájöjjünk, mit nem akarunk, ezáltal tudatosabban kereshetjük azt, ami, vagy aki jó nekünk, passzol az igényeinkhez. Persze olyan jelenséggel is találkoztam, hogy valaki nyolc szakembernél fordult már meg, és egyik sem volt a számára megfelelő. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy nem vagyunk-e túl kritikusak, vagy nem-e a változástól való félelem szemüvegén át látjuk olyannak a helyzetet, amiből menekülnünk kell.
írta: Csizmadia Dóra
Vissza az írásokhoz
Legutóbbi írások