Válás után miért nem fogadja el a 20 éves gyermek az édesanya új párját?

2013. Sep. 20.
Elvált anyuka tehetetlennek érzi magát, több mint fél éve váltak el, és a 20 éves fia nem tolerálja az édesanya új párkapcsolatát, amely most alakult ki. Az új párja türelmes, viszont bántja, hogy nem fogadja el a nevelt fia. A fiú eleinte nem volt hajlandó otthon tartózkodni, amikor jött az anya új párja, mostanában már otthon marad, de levegőnek nézi. Az édesanya eddig csak pozitív visszajelzéseket kapott arra vonatkozóan, hogy milyen jól nevelte a gyerekeit, úgy érzi, hogy mindent megtett értük, amit tudott, önállóságra is nevelte őket, és nem érti, hogy mégis miért kapja ezt a fiától. Tanácstalan, az új párját, és a fiát sem szeretné elveszíteni.

Kedves Levélíró, köszönöm, hogy kérdésével megkeresett. Ajánlom figyelmébe a Létezik-e édes mostoha? c. cikkemet. Szívből örülök, hogy megtalálta a párját, akivel boldog lehet! Abszolút érthető, ha az új helyzetben arra törekszik, hogy mindenkinek jó legyen. A nagyfia ugyan az életkora szerint már fiatal felnőtt, a reakciójára azonban a magyarázat az, hogy egy ránk intenzív fájdalommal ható esetben, az életünket nagy mértékben érintő változás esetén, mint amilyen például a válás, a kiváltott reakció gyakran fiatalabb életkorban lenne szokványos. Tehát ha olyan hatás ér minket, ami ellen védekezni szeretnénk, akkor ezt így tesszük meg, gyakran nem az életkorunknak megfelelő viselkedéssel, daccal, tagadással, tüntetően reagálunk, ez a jelenség általános, felnőttek körében is. A fia számára még nem érkezett el az elfogadás ideje, és ha figyelembe vesszük azt, ahogy Ön írta, hogy "most alakult ki" a párkapcsolata, akkor ez valóban friss fejleményként érinti a fia életét is, nem volt még ideje alkalmazkodni a kialakult helyzethez, leküzdve az ellenérzéseit. Érzelmi szempontból a váláskor gyászreakciót tapasztalunk, elveszítünk valamit, ami addig biztosnak tűnt, biztonságot adott, ez a gyermekeket borzasztó erősen érinti, magukban legtöbbször a régi helyzet visszaállítását kívánják, és egy új párkapcsolat felbukkanásával ez a remény szertefoszlik, az új párban láthatják tudattalanul a család újraegyesítésének akadályát. A fia a saját gyászolási folyamatának szemszögéből túl gyorsnak érezheti azt, hogy egy új férfiember került a képbe, aki (ha még most nem is, de később) apai szerepet tölthet be, és tudattalanul, talán kimondatlanul így tiltakozik a válás megtörténte ellen, az apja bizonyos mértékű elveszítése ellen, és az ellen, hogy valaki át akarná venni az apa helyét (a gyász folyamata átlagosan egy év alatt játszódik le, és a nyomok azután is tapasztalhatóak lehetnek). Az Ön párjának érdemes tudnia, hogy ilyen esetekben általában nem az új pár személye ellen irányul a tiltakozás, a család felbomlásával összefüggésben érkező új személyt a legtöbbször akaratlanul is betolakodónak érzik a gyerekek, aki egy érzékenyített, sérülékeny helyzetbe érkezik, erre az érintettek bezárkózással reagálhatnak. Tehát bárki is lenne az Ön új párja, nagy valószínűséggel a fia hasonlóan viselkedne, mert a kialakult helyzet, és nem az ember ellen tiltakozik. Ha a család új tagja nem próbál az első időkben apaszerepben fellépni, hanem inkább partnerként, jó ismerősként, "férfi a férfivel" egyenrangú félként, az most az optimális Kiemelném, hogy bár lassúnak tűnik, de nagyon nagy változás a távozás helyett az ott maradás, és tudomásul nem vétel! Biztos vagyok benne, hogy Ön igyekezett maximálisan jól nevelni a gyermekeit, és higgye el, hogy ha lenne tökéletesen nevelt gyermek, őbelőle is hasonló reakciókat váltana ki a mostani helyzet. Van, aki gyorsabban, és van, aki lassabban dolgozza fel a történteket. A javulás arra enged következtetni, hogy nagyon valószínű, hogy további fejlődési lépések következnek a fia elfogadásának tekintetében. Nem azért alakult így a helyzet, mert Ön ezt érdemelné, mégis a sors alakította helyzetekkel a megküzdésünk nem egyforma, az Ön fia jelenleg ezt tudja adni, erre képes, nem szándékosan bántja Önöket, ő csak saját magát szeretné védeni. A helyzetet javítani elfogadással, türelemmel lehet! Kérem, hogy adjon időt a fiának, ez meg fogja hozni a gyümölcsét, talán lassan, de biztosan! Segíteni szokott a helyzeten, ha a szülő elmondja a gyermekének az alábbiakat, egy arra alkalmas időpontban, négyszemközt, partnerként kezelve őt: Önnek is nehéz lehetett a válás (ha őszintén beszélünk az érzéseinkről, akkor nem ellenségként, hanem csapattársként tud ránk tekinteni a gyermek), Ön nem akarja őt sürgetni, türelmes lesz, és megvárja, hogy az ő tempójában megszokja ezt az új helyzetet, most és később sem várja el, hogy az új párját apaként fogadja el, mindössze az Ön új párjaként. El lehet mondani, hogy nem kötelező kedvelni, csak azt kéri, hogy idővel majd fogadja el az új helyzetet, és tartsa tiszteletben az Ön választását, Ön senkinek sem akart rossz érzéseket okozni, de a fia is meg fogja tapasztalni, hogy mindenki vágyik arra, hogy párja legyen, és ez így természetes, hogy a válás után is szeretne új párt az ember, ettől még az apukájuk mindig az apukájuk marad. Sokat lendíthet a helyzeten, ha a fiú nem érzi az erős elvárást, hogy neki hogyan kellene viselkednie, hiszen ha nincs erős elvárás, akkor nincs mire daccal és tagadással reagálni. Érdemes nem erőltetni közös programokat egy ideig (az erőltetés még több dacot, tagadást válthat ki), érdemes elmondani neki, hogy örül annak, hogy már nem megy el otthonról, ha ott az Ön új párja (pozitív visszajelzéssel megerősítjük a kívánatos viselkedést), és hogy tiszteletben fogják tartani a véleményét, de természetesen szívesen veszik, ha bármikor magától jelzi, hogy jobban elfogadja a helyzetet, pl. beszélgetést kezd, vagy közös programot javasol. Tehát nem erőltetni, csak finoman jelezni az érdeklődést, pl. a párja megkérdezi, hogy hogy van a fiú, ha nem érkezik válasz, akkor lehet azt mondani, hogy nem baj, majd ha úgy érzi, válaszol. De időnként újra megpróbálni a kapcsolatfelvételt, és jelezni, hogy nyitottak vagyunk az ő lépéseire, és várjuk azt, de türelmesek leszünk addig, amíg őbenne ez megérik, és magától nyit. Sok türelmet és családi békét kívánok Önnek!



írta: Csizmadia Dóra

 Vissza az írásokhoz

Legutóbbi írások
Kulcsszavak
Csizmadia Dóra Dalma pszichológus

Csizmadia Dóra Dalma

diplomás pszichológus
+36.20.394.2020
info@csizmadiadora.hu







Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálja, hogyan gondoskodunk adatai védelméről. Oldalunkon sütiket használunk a jobb működésért. További információk
Nem fogadom el
Rendben
Beállításait mentettük