Csizmadia Dóra Dalma

Elkeseredett huszonéves fiú kért segítséget, gyakran rátörő vizelési inger miatt. Orvosi vizsgálatokon már részt vett, leletei negatívak, úgy érzi, hogy a tünet lelki eredetű. A tünet megnehezíti a mindennapjait, de nem tudja megfogalmazni, hogy mi ez és mit kezdhetne vele. A vizelési inger akkor jelenik meg, ha amiatt aggódik, hogy vizelési ingere lesz. Otthon csak ritkán jelentkezik, viszont ha elmegy valahová, akkor sűrűn, pl. buszon, vonaton, autóban. Előfordult, hogy 1 óra várakozás alatt 5 alkalommal is kiment a mellékhelyiségbe, de nem sikerült semmit produkálnia, a várakozás után viszont már nem érezte az ingert erősnek. Úgy érzi, hogy bebeszéli magának, és ettől be is indul a szervezetében a folyamat. Volt időszak, amikor nem érezte, például egy olyan napon, amikor több kilométert utazott, dolgozatot írt, és állásinterjúra is ment, pedig kifejezetten izgulnia kellett volna. Van, hogy az udvarra kimegy, és rátör, de ha a szobájában van, akkor sosem. Arra kért, hogy tegyek fel pár kérdést, ami alapján körül lehetne írni, hogy mivel áll szemben, kérdése, hogy ha ez szorongás, akkor a tünet kifejezetten milyen átélt esemény hatására jelentkezhet, pl. szociális kapcsolatok megromlása?

Kedves Levélíró, örömmel vettem a levelét, nagyon jó látni, hogy elkezdett gondolkodni a megoldáson.
Sajnos nem tudom, hogy a nehézség mióta áll fenn, Ön mennyit alszik, szed-e valamilyen gyógyszert, van-e valamilyen szervi problémája, betegsége, mennyi folyadékot fogyaszt, milyen ez érzelmi élete, milyen tényezők és milyen mértékben váltanak ki Önnél stresszt.
A leírtak alapján az alábbiakat mondhatom, amennyiben túl vagyunk a kivizsgáláson, és nem mutatkozik szervi probléma: a probléma valószínűleg feszültség miatt alakult ki, elképzelhető, hogy van az életének olyan területe, amely több figyelmet igényelne, illetve stresszkezelési, akár kommunikációs/konfliktuskezelési gátak. Lehetséges, hogy a saját vágyait, igényeit nem tudja olyan mértékben kimondani, megvalósítani, mint amire szüksége lenne. Tehát nem kap elég figyelmet saját magától, ezért a szervezete ezt kiköveteli, a figyelemfelhívó jelzéssel, ingerrel, úgy tűnik számomra, hogy az önbizalma is megerősítésre vár. A testünk nyelve a tünet, máshogy nem tud szólni, hogy valami nincs rendben. Hogy érzi, hogy lelki harmónia jellemzi-e mostanában? Teljes életet él? Érzett-e olyat mostanában, hogy szívesebben begubózna, nem menne sehova, és mivel ezt mégis megteszi, a szervezete a vizelési ingerrel jelzi, hogy biztonságos helyre szeretne menni? Mennyire érzi magát biztonságban (nem csak fizikai, hanem lelki, érzelmi értelemben is)? Mennyire érzi magát nyitottnak mostanában? Milyen más területen lehet probléma, amellyel kapcsolatban a problémával, feszültséggel nem tud szembesülni, ezért a feszültség áttolódik erre a területre? Talán nem véletlenül említette a szociális kapcsolatokat. Van-e Önben félelem attól, hogy valami kicsordul Önből, ezúttal nem szó szerint, hanem átvitt értelemben értem. Tehát ugyanezt, vagy hasonló érzést, mint a vizelési ingernél, átél-e, átélt-e bármilyen más helyzetben korábban az életében, vagy jelenleg? Az inger szimbolizálhat valamit, hordozhat egy érzést, vagy érzelem-csomagot, amelyet jelenleg nem tud megélni, amellyel nem tud foglalkozni kellő mértékben, ezért ilyen elnyomhatatlannak tűnő módon jelentkezik.
Úgy tűnik, hogy egy nagyon erős teljesítményhelyzetben sikerült kiválóan kontrollálni önmagát, és a jelenség akkor erősödik, amikor nincs otthon. Így a biztonságérzet fokozását, önbizalomnövelést, önértékelés javítását, szorongás oldását feltétlenül szükségesnek tartanám. Fontos lenne arra koncentrálni, hogy amikor elindul egy ilyen kör, amikor elkezd félni attól, hogy jön a vizelési inger, máris kezdje el megnyugtatni magát! Önszuggesztió, lassú mély légzés. Természetesen az elővigyázatosság is megnyugtató, ha indulás előtt mindig kimegy a mosdóba rutinszerűen, illetve ha kitapasztalja, hogy mennyi idő, amit biztosan kibír, és akkor az alatt az idő alatt tudatosan nem megy ki a mosdóba, megtanul bízni Önmagában, és a saját tapasztalatában, önkontrolljában, hogy ha korábban sem kellett mondjuk egy órán belül, akkor ennyi időt most is ki fog bírni. Kérdés még, hogy a megfeleléssel, teljesítménnyel hogy van? Mennyire fél attól, hogy magáról nem tud olyan képet mutatni, mint amilyet szeretne, nem tud eléggé megfelelni az elvárásoknak? Talán egyszerre sok kérdés és információ, de önismereti munkával és napi szintű gyakorlással lehet ebben is haladni. Fontos kérdés még azt tisztázni, hogy amikor kezdődött ez a probléma, akkortájt bármi történt-e az életében? Nagyon fontos információ, hogy a szobájában nem tör Önre, ott érzi magát teljes mértékben biztonságban. Ezt a biztonságérzetet kellene kiterjeszteni, gondolja át, hogy korábban magabiztosabban érezte magát máshol is, ez milyen érzés volt, mi segített benne, milyen körülmények, barátok, családtagok, esetleg valamit máshogy csinált-e?
Kérem, hogy válaszolja meg saját magának ezeket a kérdéseket, gondolkodjon el, mélyüljön el az önismeretben, és ha nem tapasztal javulást, forduljon szakemberhez, ez nem szégyen, hanem bátor lépés, amely közelebb hozza a célt! Ha nem történik valódi megoldás, sajnos más szomatikus tünet is kialakulhat a lelki okok miatt.
Sok sikert kívánok!

írta: Csizmadia Dóra