Házasság megmentése félrelépés után

2014. Aug. 8.
25 éve házasságban élő hölgy írt. Azt írja, hogy a férjének szeretője van, akibe szerelmes. Úgy érzi, hogy a szembesítést követően a férje nem teljesen őszinte, és túl lassú a külső kapcsolat leépítése a szoros érzelmek miatt. A feleség hajlandó lenne egy újabb esélyt adni a férjének, de csak akkor, ha beismerné, hogy hibázott. A férj nem tartja magát hibásnak, a feleségét okolja a hibákért, hazudik, és azt mondja, hogy csak menekül a feleség "sárkánysága" elől. Megoldásként felvetette a feleség, hogy a férj keressen fel (vagy együtt keressenek fel) egy pszichológust, aki segít a férjet észhez téríteni. Kérdése, hogy mit tehet a megoldásért, illetve azért, hogy legalább dönteni tudjon a férje, illetve ő maga is. Azt írja, hogy egy rendkívül intelligens ember a férje, aki teljesen kifordult magából, nem hasonlít a régi önmagára. Védekezik-támad, kiforgatja az ő szavait, mást okol a saját hibáiért, szerinte ő csak elszenvedője a dolognak.

Kedves ..., köszönöm, hogy írt, és nem maradt magára a gondolataival, kétségeivel. Köszönöm, hogy megfogalmazta azokat, és kérdéseket is tett fel.
25 év hosszú idő, és sok lehetőséget tartogat a harmónia megerősítésére is, illetve arra is, hogy különböző irányba induljanak el a házaspár tagjai, hiszen mindannyian változunk, és van, hogy ezt a változás után vesszük észre, hiszen a folyamat közben nehéz észlelni. Leveléből úgy tűnik, hogy Ön kész lenne az újrakezdésre, viszont úgy érzi, hogy a férje még nem tesz ez ügyben olyan lépéseket, amelyeket Ön várna. A házasságban az egyik kulcskérdés lehet az, hogy az egymás felé támasztott elvárások mennyire teljesülnek, és ezek alapja a kölcsönösség: ha az egyik fél érzi, hogy a másik tesz érte, akkor ő is hajlandó magától lépni a másik felé. Úgy tűnik, hogy Ön az újrakezdést várná. Vajon a férje mit szeretne, mit vár Öntől? Pl. a "sárkányság" megszűnését? Érdemes lenne tisztázni magukban, illetve közösen is, hogy mik a házasságuknak azon értékei, amelyekért érdemes küzdeni, együtt. Ha a férje azt érzi, hogy ő a hibás, akkor védekezésbe és támadásba lendül. Ha azt érzi, hogy csak neki kell tennie, ezt bántónak találhatja. A külső kapcsolatban megtalált értékeket nem akarja elveszíteni, erre pedig a mindkettejük számára legjobb út, ha a házasságukba tudják integrálni a harmadik féllel megélt értékeket, hibáztatás nélkül, az okokat megkeresve, de előre nézve, a megoldás irányába. Feltétlenül tisztázni szükséges azt, hogy mi vezethetett a harmadik fél belépéséhez, valamit hiányolt a kapcsolatukban a férje? Az újdonság, változatosság varázsa vonzotta? Az Ön számára voltak-e/vannak-e hiányok, amelyek pótlása növelheti a kapcsolati elégedettséget? Előfordul, hogy a feleség számára hiányzik valami, nem boldog, és az elégedetlenséget "sárkányság"-ként, zsörtölődésként, esetleg hisztiként érzékeli a férj, de nem tud vele mit kezdeni, ezért kívül keresi a boldog, elégedett partnert, akivel örömteliek a percek. ("Sárkányság" megelőzése például, ha nem utólag mondjuk ki a már nem teljesült igényünket, haraggal, hibáztatva a másikat, amiért nem tett meg valamit, hanem még akkor, amikor aktuális, jelen időben mondjuk ki, konkrétan, és kérés formájában, mindemellett magunk is figyelünk a másik fél kéréseire.)
Az értelmi intelligenciától teljesen függetlenül az érzelmek elboríthatják az embert, és a döntéseit nagy mértékben befolyásolhatják. Ha a férje együttműködést tapasztal az Ön részéről, azt, hogy lehetséges tiszta lappal kezdeni, az növeli maximumra a valószínűségét a teljes visszatérésének. Természetesen szükség lehet a kapcsolat új alapokra helyezésére, de erre csakis együtt képesek, akkor, ha nem hibákat, hanem okokat keresnek, abból a célból, hogy megtudják, min érdemes változtatni, és hogyan kerülhetik el a félrelépést a jövőben. Ha nem ellenségként, ellenfélként, egymás ellen harcolva, hanem társként, partnerként tudnak tekinteni egymásra, a közös jövőért küzdeni együtt, megbocsájtással, de elvárásokkal: várva, hogy kapjanak, de mindemellett mindketten kölcsönösen adnak is: valódi odafigyelést, érdeklődést, törődést, úgy, ahogyan arra a másiknak szüksége van. Sok sikert kívánok!

írta: Csizmadia Dóra

 Vissza az írásokhoz

Legutóbbi írások
Kulcsszavak
Csizmadia Dóra Dalma pszichológus

Csizmadia Dóra Dalma

diplomás pszichológus
klinikai szakpszichológus-jelölt
+36.20.394.2020
info@csizmadiadora.hu







Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálja, hogyan gondoskodunk adatai védelméről. Oldalunkon sütiket használunk a jobb működésért. További információk
Nem fogadom el
Rendben
Beállításait mentettük