Konfliktuskezelés

2013. Dec. 16.
Az életünk során eleinte gyakran előfordul, hogy olyan helyzetben találjuk magunkat, amelybe nem szerettünk volna kerülni. Lehet ez egy rossz megoldást követően, vagy éppen amiatt, mert nem tettünk semmit, és utólag már bánjuk.
A konfliktusok területe nap mint nap újdonságot tartogathat a számunkra, de tanulható a viták megfelelő kezelése, ehhez tudatosan figyelnünk kell a saját érzéseinket, reakcióinkat.


Frusztráció akkor keletkezik, ha akadályoznak abban, hogy az akaratunk teljesüljön. Ha olyan helyzetben adódnak konfliktusok, amely sokak számára fontos, mint például az Ünnepek, akkor mindenki fokozottan ragaszkodik a saját elképzeléséhez.
A Karácsonyt megelőző készülődést jobb nem az utolsó pillanatra hagyni, mert kiélezi a vitás helyzeteket a sietség,  a teljesítménydrukk, hogy minden tökéletes legyen, és ha a sok teendő között nem átgondolt a munkamegosztás.
Érdemes időben ellenőrizni, hogy minden hozzávalót megvásároltunk-e a süteményekhez, világít-e minden égő, rendelkezésre áll-e elég csomagolópapír vagy ajándékszatyor.
A kontrollálást, egymás irányítását hajlamosak vagyunk túlzásba vinni, de ne felejtsük el, ez nem csak a mi Ünnepünk! Ez az időszak pont attól szép, hogy együtt lehetünk a szeretteinkkel. A szeretet és az együtt töltött idő feledtetheti az apróbb súrlódásokat, segíthet a hangulatos zene, karácsonyi illat, kellemes fények, színek.

Az első kérdés egy konfliktushelyzetben, hogy érdemes-e harcba szállni? Fontos-e számunkra az adott téma annyira, hogy vállaljuk a helyzet kezelésével járó plusz erőfeszítést? Lehetséges, hogy bizonyos témákról nem meggyőzhető a másik, például ilyen a politikai nézet.
Véleménykülönbség esetén többször előfordul, hogy nem vállaljuk ellenkező nézeteinket a békesség kedvéért, azonban ha egy döntési helyzet előtt állunk, akkor nehezebb magunkban tartani az álláspontunkat. Általában a középút a legmegnyugtatóbb, vagyis ha nem indulatokkal telve robban ki belőlünk a kritika, de nem is fojtjuk magunkba. A kultúrált eszmecserék gazdagíthatják is a látásmódunkat új szempontokkal.

Az én-közlés technikáit alkalmazhatjuk, beszélhetünk a konkrét történésekről, és arról is, hogy mit érzünk, mit gondolunk ezzel kapcsolatban, és mire lenne szükségünk. Fogalmazzuk meg konkrétan, hogy mit szeretnénk kérni!

Hogyan érdemes tehát kezelni a konfliktusokat?
-    érdemes kérdésekkel kezdeni, ő mit gondol, mit érez, mi a véleménye?
-    a probléma megoldására koncentrálni
-    lehetőleg négyszemközt, amikor csak az érintettek vannak jelen, hiszen megalázó lehet mások füle hallatára kritikát kapni
-    sok múlhat az időzítésen: ne kapkodva, más dolgok végzése közben beszéljünk, és fordítva is igaz: kérhetünk figyelmet, szemkontaktust, időt a másiktól
-    kérhetjük, hogy személyesen beszéljük meg
-    kérhetjük, hogy térjünk vissza a tárgyra, ha elkalandoztunk
-    hallgassuk meg a másikat, ne vágjunk a szavába
-    konkrét cselekedetről mondjuk el a véleményünket, és ne a partner személyére tegyünk megjegyzést
-    az adott helyzetben aktuálisan reagáljunk, ne hetekkel, hónapokkal később!
-    kifejezhetjük, hogy adunk valamit, ami a másiknak fontos, és szeretnénk kérni tőle valamit

Amit érdemes kerülni:
-    nem célra vezető a hibáztatás, bűntudatkeltés, mártírkodás
-    ne használjuk a „mindig” és „soha” szavakat, vagyis ne általánosítsunk
-    ne dühből, indulatból mondjuk a kritikát, ne sértegessük a másikat
-    nem szükséges magyarázkodnunk: nem feltétlen kell megindokolni, hogy miért mondunk nemet, mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a világ dolgait és a többieket, és mindenki számára teljes érvényűek a saját érzései

Még néhány kulcs a helyes kommunikációhoz:
-    Ha már megtörtént a baj és a veszekedés kellős közepén találjuk magunkat, sosem késő bocsánatot kérni, vagy legalább azt kimondani, hogy nem akartuk megbántani a másikat!
-    Az elismerés, dicséret mindenkinek jól esik, és előre viszi a kommunikációt, akárcsak az intimitás, azaz egy ölelés, simogatás, puszi, vagy egy mosoly.
-    Kérjünk segítséget, ha úgy érezzük, hogy túl sok feladatot vállaltunk, mert ha nem tesszük, könnyen lehet, hogy később vádaskodásba, bűntudatkeltésbe és mártírkodásba csap át a túlterheltség. Ha sokat vállalunk, abban nekünk is van felelősségünk, nem csak a másiknak. A teendőket bármikor újra lehet osztani.
-    Kompromisszumok egész évben kellenek, ezek nélkül nincs kiegyensúlyozott emberi kapcsolat, hiszen ha csak az egyik félnek van mindig igaza, akkor a másik fél elfojtja a nemtetszését és az indulatait, ezek pedig később váratlanul robbanhatnak, mivel összeadódik a sok hasonló helyzetben keletkező feszültség.

Az emberek nagy része tart attól, hogy nem lehet megfelelően kezelni a konfliktusokat, mert azt gondolják, hogy vagy agresszívan, másokat megbántva lehet csak keresztül vinni az akaratukat, vagy a másik út a teljes elfojtás, az, ha soha nem szólunk. Mint a legtöbb esetben, itt is a mérték, a középút a helyes irány, az asszertivitás.
Az asszertív módon kommunikáló ember nem önalávető, és nem is agresszív, nem akarja bántani a másikat. Magabiztos, ki meri fejezni az érzéseit, gondolatait, tiszteletben tartja mások jogait, de mindent elkövet a céljai eléréséért. Bízik magában és vállalja a felelősséget, nem hárítja a döntést másra, kezdeményező és barátságos. Szem előtt tartja, hogy elérje a célját, de közben a jó kapcsolatot is megőrizze a másikkal. Tehát az akarat mellett a jó viszony is fontos.
Nem csak az számít, amit mondunk, hanem az is, ahogy mondjuk, hiszen egy mondatot sokféleképpen megfogalmazhatunk.
Egy példa az asszertív kommunikációra, amely során én-közléseket is alkalmazunk: Pl. „Hülyeséget csinál” helyett: Az a véleményem/ én úgy csináltam volna/úgy érzem/azt gondolom a helyzetről…

Rendkívül fontos az is, hogy egy konfliktushelyzet során
1. valóban az adott szituációról esik-e szó, és az okozza-e a nézeteltérést, vagy
2. az egyén korábbról magával hurcolt frusztrációi egy jelentéktelen apróság miatt robbannak, vagy
3. a két fél között elhúzódóan problematikus a kapcsolat, amely szintén egy olyan helyzetben robban, amely ezt kevéssé indokolná.
Mindhárom esetben a konfliktus más-más megoldást igényel, a valódi okot kell felderítenünk.

A sikeres konfliktuskezelés gyakorlással fejleszthető, ha odafigyelünk magunkra!

Ha úgy érzed, hogy jobban szeretnéd kezelni a konfliktusokat, segítek fejleszteni ezt a készségedet, jelentkezz a Kommunikációs-konfliktuskezelő Tréningre a NőiLélek.hu-n, itt láthatod, hogy mások is hasonló helyzetben vannak, de az önérvényesítés tanulható!

írta: Csizmadia Dóra

 Vissza az írásokhoz

Legutóbbi írások
Kulcsszavak
Csizmadia Dóra Dalma pszichológus

Csizmadia Dóra Dalma

diplomás pszichológus
klinikai szakpszichológus-jelölt
+36.20.394.2020
info@csizmadiadora.hu







Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálja, hogyan gondoskodunk adatai védelméről. Oldalunkon sütiket használunk a jobb működésért. További információk
Nem fogadom el
Rendben
Beállításait mentettük