Csizmadia Dóra Dalma

Szoptatás

A szoptatás értéket jelent, táplálékot, közelséget, bőrkontaktust, biztonságot, bizalmat és megnyugvást a csecsemőnek.
Természetes számára, mindemellett külső szemlélők számára nem feltétlenül az.

Számtalan módja lehet a szoptatásnak. Van aki letakarja, eltakarja magát, vagy elfordul, keres egy csendes helyet, viszont sok helyen nincs alkalmas tér erre, a baba pedig gyakran éhes - cseresznye méretű a gyomra, amikor megszületik, egyszerre nem tud sokat enni, viszont gyakran szükséges mellre tenni-, és gyakran kereshet megnyugvást.

Szoptatni egyszerűbb az édesanya számára is, hiszen ha ez a folyamat működik, de máshol nem szeretne szoptatni, akkor a babának cumizavara alakulhat ki, a mell begyulladhat, vagy otthon fejni kell, és ezt követően, melegíteni a tejet a helyszínen, majd sterilizálni az edényt, üveget.

A szoptató anya testében egészen más mennyiségű és minőségű hormonok működnek, mint másnál. A baba születése kb. hatszoros hormonvihart eredményez, az anyukák teljes figyelmi fókusszal a baba gondozása felé fordulnak. Aki korábban szégyenlős volt, most lehet, hogy fenntartások nélkül szoptatni kezdi a babáját mások előtt, nem provokatív céllal, egyszerűen csak a prioritást szem előtt tartva.

Meztelenség

Felmerül a kérdés, hogy kit, mikor és milyen körülmények között zavar a meztelenség? Körülvesz minket számtalan reklám, a közösségi oldalakon is gyakran olyat látunk, amire nem számítanánk. Talán a váratlanság okoz feszültséget, vagy ha nem szexuális kontextusban kerül elénk egy női testrész, már nem tudunk mit kezdeni vele? A saját önbizalmunk, testünkkel való viszonyunk is befolyásolhatja, hogy milyen érzéseket kelt a szoptatás látványa.

Tőlünk is függ, hogy milyen jelentéssel ruházzuk fel, azt, amit látunk.

Hozzászólások stílusa

Honnan jön a frusztráció, amit az internetes felületre borítunk? Az aktuális inger váltja ki, róla szól, vagy rólunk, esetleg máshonnan csatornázzuk át, vagy a jelen pillanat csak az utolsó csepp a kiboruló pohárban? Mi alapján döntjük el, hogy leírjuk/elmondjuk a véleményünket, vagy magunkban tartjuk és tovább görgetünk? Kinek mondjuk el, mikor, és mennyi indulattal?

A közösségi oldalakat mire használjuk, és mit tolerálunk jól, mások mire használják, és mire nem?

Személyesen is szólnánk, vagy csak ha nem látjuk élőben a másik arcán, hogy hogy esik neki amit mondunk? Ha bizonyos helyzetekben nem merünk bátrak lenni, vakmerőbbek vagyunk írásban? Szociálpszichológiai kutatások igazolják, hogy anonim módon nyersebben, ösztönösebben, finomítás nélkül fejezzük ki a véleményünket.

Honnan kezdődik a bántás, bántalmazás? Ismételt, szándékos károkozás. Kiről szól a bántás? 

Hogy vagyunk az indulatainkkal? Tudjuk-e, hogy lehet fékezni? Használjuk-e, fejlesztjük-e a fékrendszerünket?

Nekünk hogy esik, ha úgy szólnak hozzánk, ahogy mi írunk? Mennyire tudjuk tolerálni, ha valaki máshogy csinál valamit, mint ahogy mi tennénk?

Mi a célja annak, ha elmondjuk amit gondolunk? Nevelni szeretnénk a másikat, kontrollálni, esetleg feszültséglevezető eszköznek tekintjük?

A kép készítője

Lehet, hogy büszke. Lehet, hogy fél. Lehet, hogy bátor. Lehet, hogy sorsközösséget él meg a társadalmi megítélés miatt a többi szoptató anyával, és az összetartás jeleként készíti és teszi közzé a képet.