Gyerekrablás

2013. Sep. 17.
A gyermekrablás rendkívül érzékeny téma, érdemes néhány tényezőt átgondolnunk ennek kivédése érdekében.
Ha fel szeretnénk készíteni a gyermekünket arra, hogy ne menjen el idegenekkel, akkor fontos arra is ügyelnünk, hogy a világba vetett bizalmát ne törjük össze, és ne plántáljunk a lelkébe állandó félelmet. Ha azt szeretnénk, hogy önálló, magabiztos, bátor gyermek maradjon, akkor ne tanítsuk neki azt, hogy senkiben nem bízhat!
Nem építhetünk arra, hogy nagy biztonsággal meg tudja majd állapítani, hogy ki közeledik felé jó, és ki rossz szándékkal, hiszen gyakran pozitívnak tűnő viselkedéssel palástolja az elkövető az aljas szándékot.
Próbáljuk abba az irányba terelni, újra és újra a hétköznapok során a gyermeket, hogy megértse, a kontrollt a szülő gyakorolja a főbb döntési helyztekben. Például az esti mesét, dalocskát a gyermek kiválaszthatja, hogy választhat az asztalról, hogy mit szeretne enni vacsorára, választhat programot, ahová együtt megy a család, viszont nem ő dönti el, hogy mikor kell aludni menni, hogy másnap megy-e oviba, elmaradhat-e a fogmosás, vagy hogy ki megy érte az oviba, iskolába.
Ez utóbbi azt is jelenti, hogy csak akkor hagyhatja el az intézményt, ha olyan valaki megy érte, akiről előre szólt neki a szülő.
Egyre többen használnak jelszót, amely azt segíti, hogy a gyermek csak azzal indulhat útnak, aki ismeri a családi jelszót.
Megdöbbentő eredményeket láttunk már számos kutatás alkalmával, a gyerekek hajlamosak könnyen sutba dobni a tanultakat, ha izgalmas, figyelemfelkeltő dologról, vagy segítségkérésről van szó. Egy ilyen helyzetben automatikusan elindulnak, nem kapcsol be a kontroll, nem gondolják át a helyzetet, és hogy mit szabad, illetve mit nem. Érdemes megemlíteni, ha arra tanítjuk őket, hogy segítsenek másokon, hogy csak akkor tegyék, ha ezzel nem szegnek meg egy fontosabb szabályt, például nem szaladunk ki az útra, nem veszélyeztetjük magunkat, és nem sétálunk arrébb senkivel, hacsak azt a szülő nem engedélyezte.
A nevelés szempontjából rendkívül fontosak a mesék, például a Piroska és a farkas, a Jancsi és Juliska tartalmazza azt a tanítást, miszerint nem megyünk el senkivel, mert abból bajunk lehet, nem térhetünk le az útról, ez a tanulság tudattalanul bevésődik, a képi megjelenítés miatt még hatékonyabban, mint a verbális intés.

A témában készült riport itt megnézhető.

írta: Csizmadia Dóra

 Vissza az írásokhoz

Legutóbbi írások
Kulcsszavak
Csizmadia Dóra Dalma pszichológus

Csizmadia Dóra Dalma

diplomás pszichológus
+36.20.394.2020
info@csizmadiadora.hu







Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálja, hogyan gondoskodunk adatai védelméről. Oldalunkon sütiket használunk a jobb működésért. További információk
Nem fogadom el
Rendben
Beállításait mentettük