Csizmadia Dóra Dalma

A tinédzserek körében népszerűek a kihívások, amelyeket játéknak tekintenek. Vannak kevésbé veszélyesek, és léteznek olyanok is, amelyek során a fiatal önmagát bántja, sőt az önsértő magatartás során akár öngyilkosságot is elkövethet.
Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy bár a média a bűnbakképzés során magukra a kihívást jelentő feladatokra, illetve a közösségi oldalon erre bíztató zárt csoportokra tenné a felelősséget, de valójában azt láthatjuk, hogy nem minden kamaszra hat ugyanúgy ez a jelenség.
Ez azt is jelenti, hogy több olyan egyéni tényező van, amelyek felvértezik a fiatalokat az ellen, hogy részt vegyenek olyan dologban, amelyben nem szeretnének. Hogy képesek legyenek felmérni, és kifejezni, hogy valami jó-e a számukra, vagy pedig nem az.
A megelőzésben talán a legfontosabb, hogy elfogadó, meleg érzelmi légkört biztosítson a család már a gyermekkorban is a fiatal számára. Ez azt jelenti, hogy beszélgetnek otthon, nem csak napi 7 percet, mint amit a statisztikák mutatnak, és minőségi időt töltenek együtt, amely során egymásra figyelnek. Sok pozitív megerősítés, értő figyelem, amely során az ítélkezés nem kap helyet.

Összességében elmondható, hogy a feladatok csak a pontot teszik fel az i-re, mert hajlamosító tényezőket a családból hozzák a fiatalok.
A jeleket sokszor nem veszik észre a szülők a hétköznapok rohanásában. Miközben az anyagi biztonságot kergetik, elfeledkeznek arról, hogy a gyermekeik lelki egészsége mindennél fontosabb, és a szülő ezért felelős.

A kamaszkor számtalan nehezító tényezőt rejt magában /itt olvashat a kamaszkorról bővebben/, ilyen a lehangoltság, érzelmi viharok, bezárkózás, az érzelmek mély megélése, a szülőtől való elfordulás. Fontos, hogy a szülő érzelmileg elérhető legyen, tehát ha 10 alkalomból 9-szer nem akar vele beszélgetni a gyermeke, akkor el tudja fogadni azt, viszont a ritka alkalmak során, amikor a tinédzsernek szüksége van rá, akkor ott legyen, és tudjon hallgatni, érdeklődni, megérteni, elfogadni, bíztatni.
A kamaszkori jelenségeken túl, ha erősebb és tartós hangulatváltozást, teljes elzárkózást, ellenséges magatartást észlel a szülő a gyermekénél, és azt látja, hogy a kamasz semmiben nem leli örömét, felhagy azzal, hogy kutassa az élet értelmét, nem érdekli semmi, akkor ezek figyelmeztetó jelek lehetnek. Ekkor nem ráparancsolással, teljesítményre sarkallással, hanem értő figyelemmel, szeretettel, elfogadó odafordulással lehet elérni azt, hogy ha nem is rögtön, de nyisson a szülő felé a gyermeke, és a bizalmába avassa. Ha nem kell félnie nagy szidástól, akkor el meri mesélni azt is, ha hibázott, vagy valami helytelent tett. A szülő csak akkor tud segíteni, ha tudomása van ezekről is.
Nem lehet teljesen megszűrni a gyermekekre leselkedő negatív hatásokat és veszélyeket, azonban megfelelő mennyiségű és minőségű érzelmi munícióval, és a döntés, nemet mondás, önmaga felvállalásának képességével fel lehet vértezni a gyermekeket ellenük, képesek lehetnek megvédeni magukat.
 

írta: Csizmadia Dóra