Legyél a "Nutellám"!
Sok hölgytől hallottam már, hogy egy üveg mogyorókrém mindig van a polcon arra az esetre, ha szükségük lenne rá. Ha úgy érzik, hogy vigasztalásra, megnyugtatásra, kis örömre lenne szükségük, akkor pár kanál finomság enyhíti a bánatot.
A Nutella tehát bármikor elérhető, azon túl, hogy örömöt ad, vigasztal, megnyugtat. Így metaforája is lehet bárminek, ami ilyen hatással bír. Ne felejtsük az orális élményt, amely alapján csókok, puszik helyettesítője is lehet.
Gyermekként tudtuk, hogy a szeretett személyek érzelmi elérhetősége, szeretete a mindent jelenti. Miért felejtjük el adni és kérni egyaránt?
Hogyan tudnánk megvalósítani egy olyan világot, amelyben nem egy - kétségtelenül finom, de - egészségtelen pótszerre van szükség, hanem egymást tudjuk megfelelően támogatni? A hangsúly gyakran nem a mennyiségen, hanem a minőségen van.
A pszichológussal ilyen esszenciális kapcsolat tud kialakulni. Ítélkezés és kritika nélkül elfogadóan meghallgat, támogat, velünk van. Talán megvalósítható lenne hasonló a kapcsolatainkban egymással is. Kincset ér, és szárnyakat ad.
Tanuljunk meg kérni, pontosan megfogalmazni, hogy mit és hogyan szeretnénk! Ne várjunk gondolatolvasást a másiktól, ne gondoljuk, hogy csak akkor szeret, ha magától tudja, hogy mire van szükségünk! És ne utólag leszidva, megbántódva mondjuk ki sértetten, ami faj!
Ki a Te "Nutellád"? És Te kinek vagy az?írta: Csizmadia Dóra
Vissza az írásokhoz
Legutóbbi írások
Kulcsszavak