Iskolakezdés és teljesítmény
Vekerdy azt mondta, bízzunk a gyerekben, ne trenírozzuk nyáron, a tudás beépült, majd újra előjön, ahogy visszaszokott az iskolába, a nyár ne a tanulásról szóljon.
A házi feladat teljesítése utáni időt is érdemes így kezelni. Ha lehet, ne teljesítményorientáltan vigyük végig a tanévet, mert a fokozódó feszültség testi tünetekben is megjelenhet, fej- és hasfájás, hányinger, fáradékonysás, rémálmok, étvágytalanság, és sorolhatnám.
A gyerek a szülő feszültségét is magába szívja, ezért a szülőnek a saját idegességével valamit kezdeni feladata és felelőssége, hogy ne tolja a gyerekre akaratlanul.
A kisiskolás gyermeknek, különösen az óvodától búcsúzó, iskolát kezdő kis diáknak sok játszásra van szüksége, élményre, minőségi időre, és általában testi kontaktusra, ahhoz, hogy feltöltődhessen.
Megéléseit még nem annyira a beszéd nyelvén mondja el, mint inkább játékban és nonverbálisan jeleníti meg.
Ha beszélgetni szeretnénk, nyitott kérdéseket tegyünk fel, és értő figyelemmel forduljunk felé, tükrözzük az érzelmeket, amelyeket látunk rajta, ez a legjobb esélyünk arra, hogy megnyílik. Persze ha nagyon fáradt, vagy már szeretne fejben is eljönni az iskoláról, akkor nem szívesen beszél majd róla. Adjunk időt, közös időt, képernyőmentes időt, és kapcsolódjunk, hogy biztonságban és fontosnak érezhesse magát. Ez az optimális teljesítményhez is a legjobb út.
Az iskolakezdésről írtam még itt.
A témában készült interjút ide kattintva nézheti meg.
írta: Csizmadia Dóra
A házi feladat teljesítése utáni időt is érdemes így kezelni. Ha lehet, ne teljesítményorientáltan vigyük végig a tanévet, mert a fokozódó feszültség testi tünetekben is megjelenhet, fej- és hasfájás, hányinger, fáradékonysás, rémálmok, étvágytalanság, és sorolhatnám.
A gyerek a szülő feszültségét is magába szívja, ezért a szülőnek a saját idegességével valamit kezdeni feladata és felelőssége, hogy ne tolja a gyerekre akaratlanul.
A kisiskolás gyermeknek, különösen az óvodától búcsúzó, iskolát kezdő kis diáknak sok játszásra van szüksége, élményre, minőségi időre, és általában testi kontaktusra, ahhoz, hogy feltöltődhessen.
Megéléseit még nem annyira a beszéd nyelvén mondja el, mint inkább játékban és nonverbálisan jeleníti meg.
Ha beszélgetni szeretnénk, nyitott kérdéseket tegyünk fel, és értő figyelemmel forduljunk felé, tükrözzük az érzelmeket, amelyeket látunk rajta, ez a legjobb esélyünk arra, hogy megnyílik. Persze ha nagyon fáradt, vagy már szeretne fejben is eljönni az iskoláról, akkor nem szívesen beszél majd róla. Adjunk időt, közös időt, képernyőmentes időt, és kapcsolódjunk, hogy biztonságban és fontosnak érezhesse magát. Ez az optimális teljesítményhez is a legjobb út.
Az iskolakezdésről írtam még itt.
A témában készült interjút ide kattintva nézheti meg.
írta: Csizmadia Dóra
Vissza az írásokhoz
Legutóbbi írások
Kulcsszavak