Csizmadia Dóra Dalma

Mivel a kamaszkori hormonális viharok, változások és a lázadás szükségszerű a saját identitás megtalálásához és megszilárdulásához, valamint az agyi folyamatok általában 22 éves korra érnek be, így nehéz dolga van a szülőnek, aki jogosnak érzett elvárásokat támaszt a gyermeke felé, amelyhez felelősségvállalás, előrelátás, önkontroll lenne szükséges.

Talán azzal szembesül, hogy eltűnt az engedelmes, édes, könnyen szerethető gyermeke, és ez egy komoly veszteség érzetét kelti, krízisbe kerülhet a kapcsolat.

Azt mondják, hogy az első 6 év végtelen szeretete ad erőt a későbbi nehéz időszakok átvészeléséhez. Prof. Dr. Bagdy Emőke szavaival élve később visszakapjuk a gyermekünket, de előbb meg kell élni a kamaszodást.

Úgy tűnhet, mintha a kamasz óriási önbizalommal rendelkezne, nagyképűnek látszik, pedig belül általában miniatűr önbizalommal és komoly önismereti kérdésekkel küzd.

A szülő valószínűleg már nem tudja irányítani, így eszköztelenné és csalódottá válik, áthatja a tehetetlenség. Ha a szülő a saját indulataival is telítődik, ami a munkahelyén, párkapcsolatában, vagy életének bármely területén keletkezik, akkor annál nehezebben viseli, amikor a kamasz indulata is rávetül. Talán sértőnek véli, és hiányolja azt a korábban betöltött pozícióját a gyermeke életében, amely olyan stabilnak tűnt. A szülő énképének nem tesz jót, hogy úgy érzi, a gyermeke "befeketítettte" őt.

 

Mit ne tegyünk?

- fekete-fehér gondolkodás pl. jó volt, rossz lett

- személyének minősítése, cimkézés, pl. idegtépő, kiborító, lusta, igénytelen

- a másik szülő fölötti nyílt ítélkezés, minősítés, fontos lenne az egységes front

- kamasz érzéseinek bagatellizálása, érvénytelenítése pl. te még fiatal vagy ehhez, úgysem értheted, az első szerelem úgyis elmúlik

- katasztrofizálás, pl. így semmi nem lesz belőled

- árulkodás, pl. megmondalak anyádnak

- általánosítás pl. mindig ilyen rendetlen vagy, sosem vagy képes elpakolni

- szégyenérzet keltése pl. szégyelld magad

- harcolni vele

- magunkra venni a kamasz érzelmi hullámzását

- mártírkodás

- kibeszélés

- testi kontaktus erőltetése

- önkritikánk ne forduljon át önmarcangolásba

- ne hibáztassuk magunkat, amiért kamaszodik a gyermekünk

- ne büntessük! egészen más a következmények kilátásba helyezése és keretek betartatása.

 

Amit tehetünk

- empátiával közeledni

- saját feszültségünket kezelni, önismeretre szert tenni, hogy ne a kamaszra akadjunk ki, amikor más a problémánk, ne vetítsük ki rá a gondjainkat, ehhez a párkapcsolatban, vagy baráti beszélgetés, vagy segítő szakemberrel közös munka lehet szükséges.

- tudatosítsuk magunkban, hogy nem rontottunk el semmit, a kamaszodás nem egy hiba, mégha nehéz is

- próbáljunk minőségi időt tölteni vele

- szabjunk kereteket

- adjunk, mutassunk szeretetet

- a szülők egységben, egyetértésre jutva szabják mag a kereteket

- lássuk meg a gyerekünk szerethető oldalát

- közvetítsünk felé elfogadást, ami a teljes személyét illeti, emellett lehet a viselkedést érintő határokat meghúzni

- engedjük saját tapasztalatokat gyűjteni

- próbáljunk bízni benne, hogy ügyesedik a folyamat során

- próbáljuk elengedni a teljes kontroll vágyát

- tudjuk, hogy ez bármilyen hosszú, mégis átmeneti időszak

- a kommunikációnk során használjunk én-közléseket, gondolatainkat, érzéseinket, kérésünket fogalmazzuk meg, ne a másikról minősítve beszéljünk, hanem magunkról. elmondhatjuk neki, hogy hogyan érezzük magunkat a viselkedése kapcsán.

- ha nem kéri, ne adjunk tanécsot

- készüljünk fel előre az ismétlődő problémákra, pl. közös indulás előtt időben és többször szólni

- higgadtságunk és érzelmi elérhetőségünk jó mintát és biztonságot ad

- mutassunk együttérzést

- a felvilágosításról nekünk kell elkezdenünk beszélni, próbáljunk nem csak mint veszélyes, hanem mint örömteli lehetőségekről is beszélni, hiszen a kamaszt ez érdekelheti

 

Empátiánk erősödhet, ha belegondolunk, hogy számos dologra nekünk is szükségünk van, amely a kamasznak is fontos. Mindenkinek igénye lehet saját időre, arra, hogy békén hagyják az elvárásokkal, nyugalomra, pénzre, és mindenek előtt szeretetre, megértésre, elfogadásra.