Beszélgetés a családban
Évekkel ezelőtti felmérés szerint napi 7 percet sem beszélgetünk. Viszont a képernyők előtt töltött idő naponta sok óra. A gyermekeknek Tari Annamária könyve szerint dupla annyi szabad levegőn töltött játékra lenne szükségük, mint amennyit a képernyő előtt töltenek.
A családban a minőségi idő az egyik legfontosabb tényező.
Az egymásra figyelést tükröző mondatokkal, és én-közlésekkel is kifejezhetjük. Előbbinél elmondjuk, hogy milyen érzelmet látunk a másikon, vagy megismételjük a mondatát más szavakkal, jelezve, hogy értjük, illetve érteni szeretnénk őt. Utóbbinál a gondolatunkat, érzésünket, kérésünket fogalmazzuk meg magunkról beszélve, ahelyett, hogy a másikat minősítenénk.
Ha hiányoljuk a beszélgetést, fontos, hogy a felnőttek is többször, hosszabb időre tegyék le a kütyüt. A közös étkezések, közös tevékenység, munkamegosztás, és a kicsiknél az altatás ideje optimális terep lehet a kommunikációhoz.
A szülőnek kezelnie kell a saját frusztrációját akár külső segítő szakember, vagy barát, partner segítségével ahhoz, hogy igazán tudjon figyelni a családtagjaira. Ha valaki azt érzi, hogy nem figyelnek igazán rá, nem érdekes, akkor valószínűleg nem fog beszélgetést kezdeményezni, vagy korlátozott mértékben vesz benne részt.
Ha a kisgyerekre nem értünk rá, hiába kérte, kamaszként ő nem fog ránk érni.
Miről beszélhetünk?
Konkrétumokról könnyebb, mint általános kérdésekről.
Kinek mi volt a napi jó cselekedete?
Miért lehetünk hálásak aznap?
Miben szeretnénk fejlődni?
Mi volt aznap örömteli?
Volt-e szomorúság, harag, és mikor, kivel szemben?
Értékelhetjük a napot, hogy sikerült.
Ne hosszú monológot mondjunk, inkább párbeszédre törekedjünk, nyitott kérdésekkel, amelyekre nem csak igen vagy nem lehet a válasz.
Kerüljük a másik minősítését, ítélkezést.
Konfliktus közben nem tudunk érdemben beszélgetni, meg kell várni, amíg mindenki megnyugsziik. Vagy pozitív érzelmek kifejezésével ezt elérhetjük hamarabb, ha tudjuk, hogy kinek mi a szeretetnyelve.
A szendvics-technika segít a kritika kifejezésében, két pozitív visszajelzés közé tegyük a kritikát, amelyet nem a személyiségre, hanem konkrét cselekvésre vonatkozóan fejezünk ki.
írta: Csizmadia Dóra
A családban a minőségi idő az egyik legfontosabb tényező.
Az egymásra figyelést tükröző mondatokkal, és én-közlésekkel is kifejezhetjük. Előbbinél elmondjuk, hogy milyen érzelmet látunk a másikon, vagy megismételjük a mondatát más szavakkal, jelezve, hogy értjük, illetve érteni szeretnénk őt. Utóbbinál a gondolatunkat, érzésünket, kérésünket fogalmazzuk meg magunkról beszélve, ahelyett, hogy a másikat minősítenénk.
Ha hiányoljuk a beszélgetést, fontos, hogy a felnőttek is többször, hosszabb időre tegyék le a kütyüt. A közös étkezések, közös tevékenység, munkamegosztás, és a kicsiknél az altatás ideje optimális terep lehet a kommunikációhoz.
A szülőnek kezelnie kell a saját frusztrációját akár külső segítő szakember, vagy barát, partner segítségével ahhoz, hogy igazán tudjon figyelni a családtagjaira. Ha valaki azt érzi, hogy nem figyelnek igazán rá, nem érdekes, akkor valószínűleg nem fog beszélgetést kezdeményezni, vagy korlátozott mértékben vesz benne részt.
Ha a kisgyerekre nem értünk rá, hiába kérte, kamaszként ő nem fog ránk érni.
Miről beszélhetünk?
Konkrétumokról könnyebb, mint általános kérdésekről.
Kinek mi volt a napi jó cselekedete?
Miért lehetünk hálásak aznap?
Miben szeretnénk fejlődni?
Mi volt aznap örömteli?
Volt-e szomorúság, harag, és mikor, kivel szemben?
Értékelhetjük a napot, hogy sikerült.
Ne hosszú monológot mondjunk, inkább párbeszédre törekedjünk, nyitott kérdésekkel, amelyekre nem csak igen vagy nem lehet a válasz.
Kerüljük a másik minősítését, ítélkezést.
Konfliktus közben nem tudunk érdemben beszélgetni, meg kell várni, amíg mindenki megnyugsziik. Vagy pozitív érzelmek kifejezésével ezt elérhetjük hamarabb, ha tudjuk, hogy kinek mi a szeretetnyelve.
A szendvics-technika segít a kritika kifejezésében, két pozitív visszajelzés közé tegyük a kritikát, amelyet nem a személyiségre, hanem konkrét cselekvésre vonatkozóan fejezünk ki.
írta: Csizmadia Dóra
Vissza az írásokhoz
Legutóbbi írások
Kulcsszavak