Kiterjesztett öngyilkosság
Az öngyilkosság általában abból a kínzó érzésből fakad, hogy a szenvedés nem múlik, kezelhetetlen, és a személy menekülni szeretne, mert nem bírja elviselni.
A kiterjesztett öngyilkosság esetében azonban felmerülhet a sértettség, bosszúvágy, a személy szeretné megbüntetni a környezetét. Talán úgy érzi, hogy nem értékelték, nem bántak jól vele, és azt gondolja, hogy a helyzet nem lesz jobb, a tehetetlenségében ezt az utat érzi saját maga számára irányíthatónak.
A frusztráció átcsaphat agresszióba, és mentális zavar esetén megjelenhet egy realitásvesztett állapot, feljogosítottság érzés, téveszmék, hallucináció. Általában a környezet észlel vészjósló jeleket, de vagy a félelem miatt nem mernek tenni, vagy bagatellizálják a helyzetet azért, hogy ne kelljen konfliktust vállalni.
Gyógyszerrel és terápiával az ilyen mentális állapotok is tünetmentessé tehetőek, és az életminőség javul, ehhez azonban jelentős szenvedésnyomás és belátási képesség szükséges, hogy valaki elkezdje.
Ha a gyászoló családokra gondolunk, egyrészt ott van az a család, aki az ártatlan áldozatot veszítette el. Ilyenkor az összefogás, az érzelmek kimondása, tabuk nélküli beszélgetések fontosak a feldolgozásban. Megjelenhet a harag az elkövetővel szemben, és az az érzési is, hogy hőssé vált az elveszített családtag. Akiknek hite van abban, hogy a földi élet a földön túl folytatódik, általában hatékonyabban tudnak megbirkózni a veszteséggel.
Aki az elkövetőt veszítette el, ott is felmerülhet harag, tehetetlenség, önvád, bűntudat, szégyen, számos nehéz érzés. Az elengedéshez talán fontos lehet, hogy ne csak az adott személy nehéz, bántalmazó oldalát lássa a család, hanem teljes emberként, összetett személyiségként tudjanak rá emlékezni, akihez lehetséges, hogy jó emlékek, pozitív érzések is köthetők.
írta: Csizmadia Dóra
A kiterjesztett öngyilkosság esetében azonban felmerülhet a sértettség, bosszúvágy, a személy szeretné megbüntetni a környezetét. Talán úgy érzi, hogy nem értékelték, nem bántak jól vele, és azt gondolja, hogy a helyzet nem lesz jobb, a tehetetlenségében ezt az utat érzi saját maga számára irányíthatónak.
A frusztráció átcsaphat agresszióba, és mentális zavar esetén megjelenhet egy realitásvesztett állapot, feljogosítottság érzés, téveszmék, hallucináció. Általában a környezet észlel vészjósló jeleket, de vagy a félelem miatt nem mernek tenni, vagy bagatellizálják a helyzetet azért, hogy ne kelljen konfliktust vállalni.
Gyógyszerrel és terápiával az ilyen mentális állapotok is tünetmentessé tehetőek, és az életminőség javul, ehhez azonban jelentős szenvedésnyomás és belátási képesség szükséges, hogy valaki elkezdje.
Ha a gyászoló családokra gondolunk, egyrészt ott van az a család, aki az ártatlan áldozatot veszítette el. Ilyenkor az összefogás, az érzelmek kimondása, tabuk nélküli beszélgetések fontosak a feldolgozásban. Megjelenhet a harag az elkövetővel szemben, és az az érzési is, hogy hőssé vált az elveszített családtag. Akiknek hite van abban, hogy a földi élet a földön túl folytatódik, általában hatékonyabban tudnak megbirkózni a veszteséggel.
Aki az elkövetőt veszítette el, ott is felmerülhet harag, tehetetlenség, önvád, bűntudat, szégyen, számos nehéz érzés. Az elengedéshez talán fontos lehet, hogy ne csak az adott személy nehéz, bántalmazó oldalát lássa a család, hanem teljes emberként, összetett személyiségként tudjanak rá emlékezni, akihez lehetséges, hogy jó emlékek, pozitív érzések is köthetők.
írta: Csizmadia Dóra
Vissza az írásokhoz
Legutóbbi írások
Kulcsszavak